The Poem Didn’t Join the Class Struggle (A vers nem lett osztalyharcos) By Zoltán Böszörményi translated from the Hungarian by Paul Sohar   (the poem dropped out didn’t join the class struggle toured Paris saw Endre Ady and went to Moscow  to trace the way to Pushkin driven by an urge to juggle the view of his untamed face moved around in search of love and liberty until daylight turned black above in love with groins desires and a loud memory carried the city on shoulders and hips rattling steel chains perhaps worn by me and stopped on the corner with bloodless lips)   you cried out: “go join the class struggle! together with the masses you’ll rise!” only in the meantime classes got blurred and I’m nowhere in the era I wore off I was stumbling in thickening fog all my efforts were for nothing believe me the word did not make an iron fist   all the loaves of bread have been eaten the kasha cooked the milk is gone even though stores are stacked with merchandise with all kinds of goods replete just like before one-half of the world don’t get enough to eat   no one is hungry for words but wants the undefined the taste of erupting joy the scent of coriander the fire of rebellion the moment when they don’t have to compromise with anyone or anything and there’s no need for lies   do you really face yourself looking in the mirror?   all mirrors lie the moment gives birth to a crippled era sandbagging words saving them for tomorrow and a safe place for the nonexistent soul to survive the winter   better speak of the nothing   the world of time has frazzled into fog the dancer on tightrope looks with awe at thick reality keeps dancing dance-stepping the deep chasm is gaping at his steps with a big open mouth and the stones catch on fire if his step should stray   nothing but good intentions are left of the creek the grass the succulent skin of afternoons the palpable dreams the scattered wonders the ratcheted joy of expectations   today the public morals of trees are impeccable today they don’t protest against the government today the vultures of war are screeching above fear holds a rally in densely packed rows a white flag is fluttering on top of Acropolis China has bought up our desires at a low price now they’re offered for pennies at the world stock market   poem do you see the future?   why should you have joined the class struggle when planted words produce only chaff your cheeks sting from the slaps delivered by liars the smile of hypocrites is the sunshine on the sky of your awareness bitter clouds you feel all’s about to fall common sense would not bump into a solid wall haystacks of light would not gather in the sky oh what a precious ashtray the soul can make   (and you’re accused of not fighting hard enough you dropped your tools your faith your inspiration even the flame and only heaped imprecation till you fell as if hit by hailstones from above)   poem do you see the future?   the creator is laid back in the bed of space the dream is nil the shallow night has bled into mist it’s flying in your face with algae rocking in it as it wiggles to you on the smile of veins use that to sew yourself to ancient skies and cast your eyes at me although it lets all accessories of desire go to waste your muscles stick fear listening to its strings I ask you to come stand on a cliff with me and make believe that you’re again living in the power of the day   poem do you see the future?       Böszörményi Zoltán   A vers nem lett osztályharcos   (elment a vers nem lett osztályharcos bejárta Párizst látta Ady Bandit Moszkvában Puskint kutatta fel makrancos arcára volt hirtelen kíváncsi a szabadságot szerelmet kereste míg fekete lett a nappal felette ágyékot vágyat hangos emléket imádott vállán hordta a várost vasláncot csörgetett talán enyémet a sarkon fehér ajakkal megállott)   kiáltottad „eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!” csak közben megszűntek az osztályok én meg kikoptam az időből sűrű ködben lopakodtam hiábavalónak éreztem minden próbálkozásom hidd el nem volt elég erős ökle a szónak   a kenyeret azóta felették a kását is megfőzték a tej elfogyott pedig tele vannak áruval a boltok tele minden jóval a fél világ mint egykoron most is koplal   senki sem éhes a szóra de kívánja a kimondhatatlant a feltörő öröm ízét a koriander illatát a tüzet a lázadást a pillanatot amikor nem kell megalkudni senkivel és semmivel és hazudni sem szükségszerű   ki önmagával szembesül tükörbe tekint?   hazudik minden tükör korcs időt szül a pillanat vermeli a szót holnapra is legyen nyugalmas hely hol kitelelhet a nemlétező lélek   beszélj a semmiről   köddé foszlott az idővilág aki kötélen táncol áhítattal nézi a sűrű valóságot táncol lép(eget) lépéseit tátott szájjal bámulja a szakadék s fellángolnak a kövek ha félrenéz   beszélj a semmiről   csak szándék marad a patakból a fűből a délutánok hamvas bőréből a kitapintható álomból a szertehullt csodákból a várakozás felfokozott öröméből   ma a fák közerkölcse kifogástalan ma nem tüntetnek a kormány ellen ma a háború vércséi vijjognak felettünk s tömött sorokban vonul fel a félelem az Akropolisz tetején még fehér zászló leng Kína nagyon olcsón vette meg vágyainkat a világbörzén most fillérekért kaphatók   vers látod a jövőt?   minek is lettél volna osztályharcos ha az elvetett szó kóc és csepű hazugok pofonjától fáj az arcod és képmutatók mosolya a derű tudatod égboltján keserű felhők úgy érzed most igazán minden eldől s merev falakba az ész nem botolna gyűlnének a fény kazlai az égen ó nagybecsű hamutartó a lélek   (és megvádolnak mert nem voltál erős szerszámot ihletet lángot és hitet ebre hagytál kiáltoztál mint kitett kire mennykövek hullnak és ledől)   vers látod a jövőt?   tér ágyán fekszik a teremtő semmi az álom ködbe veszett a sekély éj vére lobog ma elébed és hínár ring benne erek mosolyán libeg hozzád ezzel fűzd magad ódon egekhez emeld szemed énrám bár elodázza a vágy minden kellékét tapad izmod húrján értő félelem állj fel vélem a bércre s képzeld hogy a ma erejét ismét magad éled   vers látod a jövőd?       – See more at: http://www.irodalmijelen.hu/2015-aug-11-1307/vers-nem-lett-osztalyharcos-boszormenyi-zoltan-verse#sthash.tVVs92o8.dpuf         Zoltán Böszörményi, a Romanian-Hungarian writer, has published two novels in Sohar’s translation: “Far from Nothing” (Exile Editions, Canada, 2006) and “The Club at Eddie’s Bar” (Phaeton Press, Ireland, 2013). The English translation of some of his poems have appeared in Calque, Exit 13, and other literary journals. Paul Sohar earned a BA in philosophy and took a day job in a lab while writing and publishing in every genre. His own poetry: “Homing Poems” (Iniquity, 2006) and “The Wayward Orchard”, a Wordrunner Prize winner (2011). Latest translation volumes: “Silver Pirouettes” (TheWriteDeal 2012) and “In Contemporary Tense” (Iniquity Press, 2013). Magazine credits: Agni, Gargoyle, Osiris, Ragazine, Rattle, etc.